Vendég

Mickey leszállt a buszról és a kedvenc indiai gyorséttermébe tartott. Egy éve járt oda olyan rendszerességgel, hogy a nő, aki általában kiszolgálta a pultnál, már megismerte. Ő és férje voltak a tulajdonosok.

Ha nem futószalagon kellett kiadnia az ételeket és akadt egy kevés idő, váltott néhány kedves szót Mickeyvel. Az is előfordult, hogy elmentek egymás mellett az utcán. Ilyenkor vigyorogtak és köszöntek egy sziával.

A nő már elégszer látta őt ahhoz, hogy tudja, mit szokott rendelni. Szinte mindig ugyanazt a két dolgot kérte elvitelre.

Amikor Mickey belépett, halk zene szólt. Aznap este már nem voltak ott sokan. Csupán három ember ült az asztaloknál.

Becsukta az ajtót maga mögött és nagyot szippantott a levegőbe. Mindig szerette a fűszerek markáns, jellegzetes illatát.

A nő éppen az italokkal teli hűtő előtt állt és a vállával szorította a füléhez a mobilját, miközben pakolt. Bár akcentussal beszélt, ez nem jelentett neki semmi problémát a hétköznapokban.

– Szeretnénk rendelni még két doboz narancsos üdítőt és egy csomag ásványvizet is. Jó? Nem, most csak ennyi lesz. Köszönöm.

Amikor a nő megfordult és ránézett Mickeyre, máris elmosolyodott és megszólalt.

– Szia! Csak barna rizs van. Az is jó lesz?

Mickey bólintott.

– Aha. Legalább megkóstolom.

Senki sem állt a sorban, így a nő rögtön az ő rendelésével kezdett foglalkozni. Kivett egy adaggal az egyik csípős levesből és beletette a műanyag elviteles dobozba.

– Munkából jössz ilyenkor?

– Igen.

– Hányig dolgozol?

– Ötig.

– Akkor jó hosszú lehet a hazaút…

Mickey bólintott.

– Igen, de kibírható.

Ekkor egy férfi nyitott be és nagy léptekkel ment a pulthoz, kikerülve Mickeyt. Egy szóval sem méltatta őt. Helyette a pultra támaszkodott és köszönés nélkül tett fel egy kérdést a nőnek.

– Helló! Értesz bármit abból, amit mondok?

A nő pislantott kettőt. Olyan váratlanul érte a helyzet és a kérdés, hogy megnyikkanni se tudott. Csupán némán állt, kezében a dobozzal.

A férfi erre elvigyorodott és rábökött az üvegre, amelyek mögött ott sorakoztak az ételek.

– Ez már sok volt, mi? Na, adjál egy nagy adag csirkés curryt rizzsel, elvitelre!

A nő pár pillanatig hallgatott. Rásandított Mickeyre, aki lebiggyesztette az ajkát és vállat vont. Minél hamarabb kapta meg az udvariatlan vendég a rendelését, annál hamarabb szabadultak meg tőle.

A nő némán csomagolta be a rizst, majd letette a pultra és megmondta az árát. A férfi válaszul lecsapott elé egy bankjegyet, megragadta a dobozt és köszönés nélkül távozott.

A három ember, aki még odabent vacsorázott, döbbenten nézett utána. Egyikük sem értette a jelenetet, ami lejátszódott.

A nő addigi barátságos kedve elillant. Csak megfordult és folytatta Mickey rendelésének összekészítését is. A leves után becsomagolt még egy kis adagot a barna rizsből és a csípős csirkehúsból is.

Mickey fizetett, majd felnézett.

– Ne vedd magadra! Majd ha ő úgy beszéli a nyelvedet, mint te az övét, akkor lesz joga ilyen marhaságokat mondani.

A nő arca kicsit megenyhült és megeresztett magának egy félmosolyt.

Végül csak biccentett egyet és átnyújtotta a zacskót. Mickey átvette.

– Köszönöm.

– Szívesen. Kedden ugyanekkor?

– Kedden ugyanekkor. Szia!

Stella Watson

Facebook oldalam: https://www.facebook.com/profile.php?id=100089570148846